2010.02.09. 08:30
klipforgatás Kovácséknál
Csókolom, ittvagyunk, megjöttünk. Hanyasba, 19? Rendben. Parkolóhely van? Szentkirályi, jobbra, buszsávban, igen, most jobbra. Oké, itt meg is állhatunk. Hó esett, nem kell jegy. Na jó mégis. Addig mi feldobjuk a dobot. Hanyas csengő? Nyomjad, nyomjad. Mi vagyunk, engedjetek be. A negyedikre föl? Ez komoly? Lift van? Kisebbet nem tudtak volna beszerelni? Mert ezt csak magányos kutyasétáltatásra tervezték. Nem baj, megvan a haditerv, egy ember beszáll, azt körbeépítjük cuccal, sőt, még foghat is valamit a kezében, majd a könyökével nyomja meg a gombot. Ti pakoljatok, én előremegyek a lépcsőn a lábdobbal, meg a sráccal. Szia, szevasz. Hú, ez még csak az első emelet volt? Na végre. Folyosó végén balra.
Halihó, mi újság? Hú, de sokan vagytok. Előszoba, hall, kinek, hogy tetszik, alján decens zöld linóleum. Pont ilyen volt nagymuternél is, szinte érzem az öregasszonyszagot. Jobbra konyha, benne salgo gáztűzhely, a három-rózsás, gyermekkorom kedvenc szereplője. Előre egyenesen meg a nagyszoba, leterítve fekete lepellel, sőt, az egyik oldalfal is, oldalt körbe lámpák, és két kamera, és legalább 10 ember. Húbaze. Itt valami komoly dolog van készülőben, a gázkonvektor is el van takarva szépen valami feketével. Aztán még beesik pár ember, ja, őket már ismerem, ők a zenekar többi része. Vagyis az áldozatok. Mert hogy itt valami lesz. A sok fekete posztón célba veszik ezeket az embereket, leterítik, kipreparálják és bedigitalizálják, hogy legyen belőlük valami egészen más, és ne hasonlítsanak élő, egyszerű emberekre. Ez nem olyan lesz, mint a napszemüveg, amit felveszel a Siófoki diszkóban. Ez valami más lesz. De mi?
Baz', fogalmam sincs. De mindjárt megmondják. Na a koncepció az, hogy először sminkeletlenül álltok és csináltok valamit a hangszerrel. Aztán meg a lányok sminkkel állnak és csinálnak valamit a hangszerrel. (Jól hangzik. Főleg a "valamit" része. Ez némiképp egy kis határozatlanságot szokott kölcsönözni a mozdulatoknak. Mármint a közönséges földi halandók esetében.) Mindenki egyenként áll a gépek elé. Ez jó, ezt csináld. Ezt már ne csináld. Okés, de ne ennyire. Most kicsit jobbra. Most kicsit magadnak hátra. Mondom magadnak. Jó, oké, most a gitáros jöjjön be. Most csinálj úgy, mintha unnád. Jó, de azért ne und! Jó oké, most a lányok sminkben, aztán a gitáros, és csak utána a dobos. Merthogy a dobot fel kell építeni ide. És nem imitálunk, üss oda bátran Kori. (A szomszéd biztos nagyothall, vagy nincs otthon ilyenkor, a lenti lakó meg már múlt szombaton kiköltözhetett, mert nem rúgja be senki az ajtót anyázva, mire Kori háromszor végigjátsza a Diszkréten élvezzt.)
Közben megjön a lakás tulaja, illetve a főbérlő. Kicsit megszeppenve áll a sok hangszer és ruha és elektromos kütyü-tartozék között. Szevasz, hátte? Én vagyok a főbérlő. Ja, akkor szevasz. Engedékenyen szabaddátesszük a kisszobát, hogy addig is meghúzhassa valahol magát. Nem sértődik meg, sőt, érdeklődve figyeli amint Karvával épp fehérre festjük az arcunkat, meg a fürdőszoba kövét. Írigylem az idegeit. Kori közben felpróbálja a piacos-susogós fehér melegítőjét. Mado fehér női trapéz-szárú melegítőben és fehér hosszúujjú pólóban. Közben kétszer előadja a Love Me Tender-t. Karva is trapézban lengedez, hozzáillő speed-diszkós rövid felsővel. Súg cicanaciban fest. Jól fest, már ami az arcát illeti, már majdnem teljesen tök homogénnek tűnik. Félszemmel bandzsítva és a homályos megvilágításban legalábbis. Amint mi csajok magunkkal végeztünk, kezelésbe vesszük a srácokat. Kicsit néha ellenkeznek. Ellenkezni próbálnak. De könyörtelenül fehérre festünk minden kilógó testrészt. A hajunkra is fehér spré kerül. A bőrre nedves szivaccsal felvihető színházi testfesték. Több rétegben kell felvinni, akkor fed igazán. A hangszerekre is kerül valami fehér. Fehér A4-es papír. Közben befut Zaza is, egy lánnyal. Lepacsiz mindenkivel.
Gyerekek, jelenés van, gyí, kamon! Mindenki egyenként. Most hangszerek nélkül. Forog! Csak mozogjatok valamit. Most oldalról. Most felülről. Most kicsit oldalról és kicsit felülről. Közben mi vetítünk. Most hátulról. Most tánc. Most úgy, hogy mind a négyen látszódjatok. Na jó, így mégse. A legjobb dolog, ha rád vetítenek, hogy te nem látod, hogy a többiek min röhögnek. Pont úgy, mint az életben. Ezt kifejtenéd? Nem. Inkább megeszem a benzinkutasszendvicset. Vagy a műlekváros croissont. Meg egy kis fehér festéket. Rá ice- teát iszom, az aszkorbinsavtól csikorog a fogam. Lassan vége. Vége? Na még egy ilyet, hogy... Meg egy olyat, hogy... Oké, szerintem ennyi, végeztünk!
.jpg)
Végeztünk? Egy fenét végeztünk, hullik minden mozdulatnál rólam a mész. Ki a kád fölé hajolva, ki a mosdókagylóba, próbál valami befogadható kinézetet varázsolni magának, eltüntetni a vakolatot nagyjából. A hajra sapka kerül, azzal nem vacakolunk. A szakemberek is csomagolnak. Megígérik, hogy segítenek lecuccolni, milyen kedvesek. Hű, de bonyolult elcsomagolni ezt a sok nedves pékruhát. Meg a dobot, meg a mindent. Meg a lecipelni. Meg a jóédes. A liftet megint telepakoltuk, megyek egy kört gyalog is. Enni, ugyan még nem sokat ettem ma, de a testedzés fontos. Főleg, hogy megint a lábdobot viszem. Szép kerek.
Odalent lepacsizunk a megmaradt két szakemberrel, aztán húzunk el. Fontos dolgunk van mindahányunknak. Még ki kell pakolni a próbateremnél a dobot, aztán meg vár ránk a rántotthús és az uborkasaláta.
Az élet nem csupa művészi absztraháció. Nagyon nem.
2 komment
Címkék: mapez manökken proletarz klipforgatás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
cukorborsófül (ex-mesterséges) 2010.02.10. 13:20:45
jóvan, nem ekézni, egyedl jöttem rá,
izé kis segítséggel.