Köszönjük minden kincskeresőnek a lelkesedést! Reméljük, ízlettek a MAnökken ProlEtarZ aranytallérok. Kincses erszény mindenkinek járt, aki megmondta október 1-jén a PeCsa Caféban a koncert előtt a jegyszedőnek a jelszót. Ehhez idejében kellett érkezni ugyanis az e tiszten álló/ülő elég korán örömet szerzett a koncertre ingyen bejutni vágyóknak, mivel már a bugZ alatt eltűnt.

Lássuk a megfejtést...egy kis zavar volt a mátrixban és kétféleképp jelent meg a feladvány a különféle netes felületeinken, így mindkét változatot elfogadtuk, bár volt, aki jól ismervén a dalszövegeinket mindenképp jó megoldásra jutott: TELEKHATÁR.

A koncert után gyorsan leellenőriztük az állomásokat és mobillal ropsz archiváltuk a szótagokat, a sötétség miatt a képek olyanok lettek amilyenek, aki nem hiszi menjen végig most a 10 perces Városliget-néző túrán.

1. kereszTEshadjáratot

2. KELlemetlenség

3. HAT

4. díszmadÁR

Kr

Kövessétek az utasításokat és fejtsétek meg a titkos jelszót! Vegyétek a kezetekbe az esemény térképét (lásd a bejegyzés legvégén) és a koncertre menet kövessétek az útvonalat. Vigyázzatok, az utat veszélyes szörnyek szegélyezik!

Fejtörők:
1. Keresd meg a Hősök terén II. András szobrát, majd az alatta található 
mondat leghosszabb szavának 7-8. karakterét írd le.
2. A következő állomás az Állatkert. Itt a pénztárablak közepén található 
fehér tájékoztató üzenetben válaszd ki hátulról a harmadik szót. Ennek a 
szónak az első három betűjét fordítsd meg és írd hozzá az eddigi betűkhöz.
3. A Széchenyi fürdő (Vörösmarthy tér felöl érkező) kisföldalatti megállójában 
a lépcsővel szemben van egy térkép. Ezen nézd meg, hogy hányas számmal jelölik a fürdő épületét. Ezt a számot írd le betűkkel a már meglévő betűk után.
 4. A Vajdahunyad vára az utolsó kódkereső helyszín. A bejárati kapu fölé 
kilógatott molinó első piros szavának utolsó két betűjével egészítsd ki a 
félkész szavadat. 

A megfejtést vésd az agyadba és ne oszd meg senkivel. A jegyzetpapírodat tépd 
apró darabokra és edd meg. 

Siess a Pecsa Caféba és súgd meg a jelszót a jegyszedőnek. 
Az első tíz kódfejtőnek jutalom üti a markát!

Üdvözlettel,
a MAnökken ProlEtarZ

Verbális beszámoló

 Az egykori osztálykirándulások izgalmával csomagoltam a rántott husos zsömléket és az almákat a manökken tűsarkú és a basszusgitár mellé. A 450 km-t, ami előttünk állt a nyelvi korlátok és az országhatárok távolították el igazán, hiszen végig autópálya várt minket. Igaz a cseheknél kényszernosztalgia fogott el minket, s a régi M7-est idéző zötykölődés közepette telt az út fele. Bár akkor nem jutott eszembe, de a hangulathoz ajánlom a Diszkréten élvezzt.

 Épp csak elindultunk, s miután lenyomtuk az első szendvicseket, mert hát éhesek ugyan nem voltunk, de hát utazunk, el is értük a határt. Az utolsó hazai benzinkutas pisiszünetünkben a semmiből előkerült egy „testvérünk” és 300 euróért ajánlott egy Iphone4-et. Peti-sofőrünk nagyon szépen adta, s kúszott az ár lejjebb és lejjebb, de 150 eurónál továbbindultunk. Mitől látszottunk mi potenciális vevőknek?

 A következő pihenő sajnos nem tudom hol ért bennünket, mert Danival a hátsó traktusban igazán értelmiségire vettük és a XVII-XVIII. századot tanulmányozandóan a Skarlát betűt és nyelvgyakorlásként (franciául) Maigret olvastunk. A parkolóból Tatabányát idéző panelrengetegre nyílt kilátás, bár nem a mélybe, hanem a magasba, kellett tekinteni. A hazai szürke tömeggel szemben itt a bal oldalt elérte a cseh panelprogram és ezért színesek voltak, mint egy minyonnal teli tálca. S bár a 70-es években még nem éltünk, a városképekben örökül maradt ránk, ezért ehhez a hangulathoz szóljon a Tangó.

 Első állomás Humpolec: kora esti koncert a motoros klubban. Először azt hittük, valaki kertjébe tévedtünk: medence ülőgarnitúra, ilyen-olyan barkácsszobrok és néhány félig fekvő, sziesztázó ember, mozgást csak társzenekarunk, a Yellow Spots érkezése jelentett. A délután 3-kori félelmünket a humpoleci közönség apránkénti érkezése eloszlatta, az 5000 fő lakosú cseh városka kiállította a hangulatos klubozáshoz szükséges közönséget. A hangosításról ugyanezt nem mondhatjuk el… de erről nem készült semmilyen felvétel, ahogy az est hátralevő részéről sem. A koncert után betermeltük a zenekari ellátmányt jelentő egytál ételt, egy kis csehplikás krumplit félúton a krumplifőzelék felé. Akkor jól esett, a Jihlavába vezető út pedig, mivel a szervező ismerte a rövidebb utat az erdőn át, szépen kikanyarogtatta a gyomrunkba szorult levegőt.

 Jihlavába már sötétben érkeztünk. A kamera kár, hogy már nem került elő az este, mert forgatókönyv nélkül is hrabali-menzeli film kerekedett volna belőle, bányászvárosi hangulat, sörivó és mulató autentikus, angolul nem beszélő cseh emberekkel 16 és 60 között. Míg pakoltunk üres volt a „koncertterem” (kissé dohos, de szép keresztboltozatos), de amint elkezdtünk játszani begyűltek az emberek és annak ellenére, hogy egy szót sem értettek a dalokból, ami alternatív zenekarnál azért lássuk nem kevés hátrány, őszinte lelkesedéssel táncoltak: ugrálva, pucsítva, dülöngélve… ki hogyan. A koncert után sokan jöttek gratulálni, legalábbis erre következtettem abból a 3 angol szóból, amit a cseh mondatokban felfedeztem.

 A méltán híres cseh sörök nekem kicsinálták a gyomromat, pedig kintlétünk 10 órája alatt mindössze 2 korsót gurítottam le, Dani hasonló véleményen volt, Mado majd elmondja a lenti videóban, Súg pedig a Kofolát és valamilyen kisebb pohárból iható bódítót részesített előnyben.

 Éjfél után hagytuk el a dél-morva bányászvárost, Jihlavát, hogy buszunk ülését és padlóját felosztva durmoljunk hazáig.

Vizuális foszlányok

https://www.youtube.com/watch?v=QYLwt2mM608

Közhasznú információk:

Következő koncert: 2011. október 1.|20.30|Budapest|Pecsa Café|500HUF|plakát

MAnökken ProlEtarZ cover-verseny! (Beküldési határidő: október 31.)

-Kr-

Részeg sofőrök antropológiája

- avagy kis magyar buciológia

Ahány ember, annyi részeg, és annyi részeg sofőr, mondhatnónk, azonban a képlet korántsem ilyen egyszerű. A sima (mezei) részeg ugyanis alapvetően tér el az autót vezető részegtől, amely már önmagában is egy külön állatfaj, de a fajon belül is  elkülöníthetők különféle változatai.

1. Az egyszeri részeg sofőr

Nemcsak azért egyszeri, mert a legkevesebb gondot okozó, és egyben a legkevesebb különleges jellemvonással ellátott fajtáról van szó, hanem azért, mert általában csak egyszer (vagy kétszer) vezet alkoholos befolyásoltság alatt az életében. Fajtájára jellemző, hogy ereiben vér folyik, és csak igen alacsony ezrelékben alkohol, és jellemzően egy-két pohár bor, vagy egy pohár pezsgő után találkozhatunk vele, egy váratlan munkahelyi névnapot, vagy baráti látogatást követően. Jellemző rá továbbá, hogy úgynevezett pech-hel rendelkezik. Ez a pech leginkább rendőr alakban jelentkezik nála, amikor  délután négykor a szokásos, mindennapi útvonalán pont akkor állítja meg a rendőr, amikor nem sokkal előtte elfogyasztott egy deci rizlinget a Jóska sajátkészítésű háziborából. Soha előtte és soha  utána máskor nem fogja megállítani őt rendőr.  Két alfaja van, a nagyobb csoportban előforduló ún. lelkiismeretes fajta, amelyik többet azért nem vezet ittasan, mert furdalja a lelkiismeret, és van a kevésbé lelkismeretes, de igen peches fajta, akinek egyszer már elvették egy évre a jogsiját emiatt, és azért nem kockáztat többet.

2. Az ún. ártalmatlan vagy mázlista részeg sofőr

Ez az a fajta, aki minimum havonta egyszer képes pocsolyarészegre inni magát, és az ilyen alkalmak után a hazajutást legtöbbször ún. teleportálással oldja meg (iszik még egy felest, és aztán legközelebb az ágyában tér magához). A spontán vagy kevésbé spontán bulik helyszínére gyakran érkezik autóval és a társaság több tagjának rimánkodása ellenére gyakran azzal is távozik. Két jellemvonása van, ami ennek ellenére is életben és sérülésmentesen egyben tartja: óriási mázlifaktora, és az, hogy az úgynevezett békés, vagy lelassult részegek csoportjába tartozik. Részegen általában a kertek alatt és maximum 10 kilóméter/órával hajt. Az éjszakai életben és az éjszakai vezetésben óriási rutinnal rendelkezik, ami szintén megóvja a jelentős balesetektől. Gyakran becsajozik/bepasizik, ilyenkor általában az újsütetű partnert kéri meg a vezetésre, amennyiben az kevesebbet ivott. Rendőrrel általában nem találkozik, vagy ha mégis, a rendőr az általános iskolás osztálytársa vagy barátnője (vagy osztálytársának barátnője), ezért nem tesz feljelentést ellene, hanem elintézik okosban.

3. A tudatos részeg sofőr

A tudatos részeg sofőrt három dolog különbözteti meg az előző alfajtól: kisebb gyakorisággal issza le magát pocsolyarészegre, kisebb gyakorisággal érkezik autóval a bulik helyszínére, valamint harmadikként az, hogy ő tudatában van annak, hogy pocsolyarészeg (vagy az lesz nemsokára) ezért megkér valakit, hogy vigye el hazáig, vagy gyalogol, vagy sofőrszolgálatot hív.

A kisebb gyakoriságból következően viszont rutintalan, ezért az előző két alfajnál veszélyesebb fajta. Ha hazaviteti magát valakivel, akkor az a valaki hót zicher az ellenkező irányba megy, aztán részegen már nem tudja elmagyarázni, hogy ő neki mégis merre lenne jó, ezért hajnali 5kor a félig lebontott Kökin ébred egy padon. Amennyiben gyalogol, belekötnek legénybúcsúra jött derék angolszász fiatalok, netán kicsit elgyepálják, vagy elhagyja a telefonját, rosszabb esetben nem hagyja el, de valaki elveszi tőle útban hazafelé. A különösen tudatos részeg sofőrök egy csoportja ezek helyett inkább sofőrszolgálatot hív, azonban ha így tesz, biztosak lehetünk benne, hogy a mélygarázsból, ahol a kocsiját hagyta, ő maga fog kiparkolni, és eközben nagyon csúnyán meghúzza a kocsija oldalát, majd miután a hívatásos sofőr hazavezette, az otthoni parkolóhelyére is ő maga fog beállni, mialatt jelentősen megreszeli a kocsi másik oldalát is.

4. Az állat

Az állat az, aki hetente többször kiereszti a gőzt, vagy  "pörög", vagy "munka-megbeszéléseken", "munkavacsorákon" vesz részt. Buliba be, buliból ki, másik buliba be természetesen autóval megy. Az általa ilyenkor használt autó értéke jellemzően 8-10 millió körül forog, ennyi pénzért már lehet venni egy igazán kúlos verdát, amivel egy hosszabb egyenes útszakaszon el lehet érni a 230 km/h-át, és elég légzsák és merevítés van benne, hogy testi épségéért ilyenkor se kelljen túlzottan aggódni. Ennél többet viszont nem költ rá - az autó számára fogyóeszköz. A sebesség megszállotja, mániákusan és korlátlanul fogyaszt mindent ami felpörget (energiaital, speed, kokó, nők, körhinta és csípőspaprika). Az élet számára egy versenypálya, a rosszhír azonban az, hogy a Rottenbiller utcát és a Slachta-közt is annak nézi. Ön és közveszélyes, kóbor kutyák, kivilágítatlan és kivilágított biciklisták és kanyarban épült házak tulajdonosai sem lehetnek tőle biztonságban, nyomát kidöntött korlátok,elferdült demszky-karók és apróra törött szélvédő-üvegcserepek szegélyezik. Van azonban egy jó tulajdonsága is, mégpedig az, hogy meglehetősen rövid ideig él, és a közép-korúságot elérvén már jó eséllyel hagyhatja ott a fogát valamelyik útmenti jegenyefa kérgében. Bár az "állat" sofőr gátlástalansága okán jó eredményeket érhet el karrierjében és az élet egyéb területein, nem jellemző, hogy utána maradandó érték vagy teljesítmény maradjon. Amennyiben még azelőtt szakít fenti életmódjával, mielőtt végzetes baleset érné, jó eséllyel válik egy-egy szekta vagy fiatal egyházi közösség megbecsült tagjává.

s

tart nálunk minden, de főleg nálam, nálam még például simán tart a húsvéti sonkaszezon, bár este már nem eszem, mert diétára fogtam magam, de a sonka azért még ott figyel a hűtőben, hátha én is ránézek még mostanában, és van most friss retek, anyám kertjéből, de

de baromira nem erről akarok most írni. Hanem arról, hogy az új(régi) klipünk készülget, tegnap még átnéztük IR-rel és Karvával, megtettük az utolsó simításokat és úgy gondoljuk, hogy ennél már nem lesz lényegesen jobb, úgyhogy hamarosan leszámoltatja a géppel az utolsó verziót és rakjuk majd ki a netre, és mindenhova (bármit is jelentsen ez az utolsó szó). Igen, a Diszkréten élvezz! című számból lesz, igen az, aminek az előzetes verzióját már március elején levetítettük a Zappában, csak még eddig tököltünk vele.

És még nem írtam arról se, hogy Abasáron (Abasár:közepes méretű község Gyöngyös mellett, a városból kifele egy dombra fel kell menni egy keskeny aszfaltúton és amikor elkezd lejteni, na ott kezdődik) múlt hét pénteken bemutatkozott az új dobos, illetve a zenekar bemutatkozott az új felállással, illetve annak árnyékával. A zenekar háromnegyede ugyanis csak árnyéka volt önmagának, Karvát valami felsőlégúti nyavaja kínozta, de pénteken már tudott beszélni, úgyhogy ez jó jel volt. Nekem begyulladt az arcidegem egy vírustól, de addigra már pár napja szedtem rá az antivírus-gyógyszert, az új dobosunknak meg akut tüdőgyulladása volt valami baktériumtól, és néha azt se tudta, hogy hol van, de azért küzdött(ünk) becsülettel, mint Talmácsi a motoGPben. Szép nagy hullámvölgyek voltak a koncert alatt és csak néha volt olyan, hogy a hullám tetején siklott a mi kis közös hajónk - ha lehet ezzel az elcsépelt szóképpel élni, de gondolom lehet,mert demokrácia van. De ezeken a viszonylag ritka, de intenzív hullámteteji pillanatokon igazán ígéretesnek tűnt a dolog, úgyhogy örömteli várakozással nézünk egy újabb koncert elébe, ahol nem kell majd kézzel-lábbal mutogatni, ha egy-egy hirtelenebb ritmusváltás következik be. Asterix (azújdobos) ráadásul még egy laza kis nyakmerevséget is kapott a huzattól - de nem attól, ami a párnákon szokott lenni, muhahaha. Nem, ez a fellépés helyszínén, a Fekete Kecske kocsma pinceklubjának falából áradó hideg okozta huzat volt, és nem volt rajta egyáltalán semmilyen virágminta. Ennek ellenére, vagy éppen ezért házigazdáink nagyon kedvesek voltak, például igen kedvesen kínálgattak bennünket mindenféle pálinkával, borral, sörrel és pezsgővel, és én ebből mindből ittam egy picit, de csak miután bevettem a tablettáimat. Az esetleg most aggódni kezdő rajongóimnak üzenem, hogy nem kell aggódni, Sug nem hányta össze a helységet, sem a mikrobuszt, hanem nagyon mértéktartóan fogyasztott mindenből, a szülinapi citromostúrótortát is beleértve. 

 Szóval az új felállás ígéretes, nem kell aggódni, a mégis aggódóknak pedig egy kis vicc következik:

- Na, hallottad az új számot? Hogy szól?
- Hát jelen pillanatban elég fos..
- Na de ha összeáll?
- Akkor lehet még szar is...

(Erről jut eszembe, ne felejtsetek elmenni szavazni, vagy nézni a tévében, ez is egy vidám közösségi élmény, ami egybekovácsol egy kábé 10 milliós csoportot, és még csak be sem kell hozzá jelentkezni a facebookra.)

S

Mostan színes ceruzákról álmodom.
 

A stúdiófelvételről szerettem volna eredetileg írni, de az a mostani alaphelyzetben ugyan kit érdekel. A lényeg, hogy bizonyos szituáció már túl ingataggá vált ahhoz, hogy tartósan fennmaradjon, ezzel körülbelül mindenki tisztában is volt, viszont a baráti kötelékek miatt miatt mégis elég szilárd volt  ahhoz, hogy most a mesterséges kibillentése (kiszakítása, kitépése, művi úton történő, bazi nagy fogóval való kitépése) fájjon. Szakadnak az idegek, zúzódnak a csontok. Fájdalomcsillapítót nem kértünk, talán túl hamar is történt mindez.

A korszakot azért megörökítettük magunknak és még annak a pár embernek. Hamarosan jön az új lemez.

De most még ez a számunk abszolút ráillik a hangulatunkra:

Csókolom, ittvagyunk, megjöttünk. Hanyasba, 19? Rendben. Parkolóhely van? Szentkirályi, jobbra, buszsávban, igen, most jobbra. Oké, itt meg is állhatunk. Hó esett, nem kell jegy. Na jó mégis. Addig mi feldobjuk a dobot. Hanyas csengő? Nyomjad, nyomjad. Mi vagyunk, engedjetek be. A negyedikre föl? Ez komoly? Lift van? Kisebbet nem tudtak volna beszerelni? Mert ezt csak magányos kutyasétáltatásra tervezték. Nem baj, megvan a haditerv, egy ember beszáll, azt körbeépítjük cuccal, sőt, még foghat is valamit a kezében, majd a könyökével nyomja meg a gombot. Ti pakoljatok, én előremegyek a lépcsőn a lábdobbal, meg a sráccal. Szia, szevasz. Hú, ez még csak az első emelet volt? Na végre. Folyosó végén balra.

Halihó, mi újság? Hú, de sokan vagytok. Előszoba, hall, kinek, hogy tetszik, alján decens zöld linóleum. Pont ilyen volt nagymuternél is, szinte érzem az öregasszonyszagot. Jobbra konyha, benne salgo gáztűzhely, a három-rózsás, gyermekkorom kedvenc szereplője. Előre egyenesen meg a nagyszoba, leterítve fekete lepellel, sőt, az egyik oldalfal is, oldalt körbe lámpák, és két kamera, és legalább 10 ember. Húbaze. Itt valami komoly dolog van készülőben, a gázkonvektor is el van takarva szépen valami feketével. Aztán még beesik pár ember, ja, őket már ismerem, ők a zenekar többi része. Vagyis az áldozatok. Mert hogy itt valami lesz. A sok fekete posztón célba veszik ezeket az embereket, leterítik, kipreparálják és bedigitalizálják, hogy legyen belőlük valami egészen más, és ne hasonlítsanak élő, egyszerű emberekre. Ez nem olyan lesz, mint a napszemüveg, amit felveszel a Siófoki diszkóban. Ez valami más lesz. De mi?

Baz', fogalmam sincs. De mindjárt megmondják. Na a koncepció az, hogy először sminkeletlenül álltok és csináltok valamit a hangszerrel. Aztán meg a lányok sminkkel állnak és csinálnak valamit a hangszerrel. (Jól hangzik. Főleg a "valamit" része. Ez némiképp egy kis határozatlanságot szokott kölcsönözni a mozdulatoknak. Mármint a közönséges földi halandók esetében.) Mindenki egyenként áll a gépek elé. Ez jó, ezt csináld. Ezt már ne csináld. Okés, de ne ennyire. Most kicsit jobbra. Most kicsit magadnak hátra. Mondom magadnak. Jó, oké, most a gitáros jöjjön be. Most csinálj úgy, mintha unnád. Jó, de azért ne und! Jó oké, most a lányok sminkben, aztán a gitáros, és csak utána a dobos. Merthogy a dobot fel kell építeni ide. És nem imitálunk, üss oda bátran Kori. (A szomszéd biztos nagyothall, vagy nincs otthon ilyenkor, a lenti lakó meg már múlt szombaton kiköltözhetett, mert nem rúgja be senki az ajtót anyázva, mire Kori háromszor végigjátsza a Diszkréten élvezzt.)

Közben megjön a lakás tulaja, illetve a főbérlő. Kicsit megszeppenve áll a sok hangszer és ruha és elektromos kütyü-tartozék között. Szevasz, hátte? Én vagyok a főbérlő. Ja, akkor szevasz. Engedékenyen szabaddátesszük a kisszobát, hogy addig is meghúzhassa valahol magát. Nem sértődik meg, sőt, érdeklődve figyeli amint Karvával épp fehérre festjük az arcunkat, meg a fürdőszoba kövét. Írigylem az idegeit. Kori közben felpróbálja a piacos-susogós fehér melegítőjét. Mado fehér női trapéz-szárú melegítőben és fehér hosszúujjú pólóban. Közben kétszer előadja a Love Me Tender-t. Karva is trapézban lengedez, hozzáillő speed-diszkós rövid felsővel. Súg cicanaciban fest. Jól fest, már ami az arcát illeti, már majdnem teljesen tök homogénnek tűnik. Félszemmel bandzsítva és a homályos megvilágításban legalábbis. Amint mi csajok magunkkal végeztünk, kezelésbe vesszük a srácokat. Kicsit néha ellenkeznek. Ellenkezni próbálnak. De könyörtelenül fehérre festünk minden kilógó testrészt. A hajunkra is fehér spré kerül. A bőrre nedves szivaccsal felvihető színházi testfesték. Több rétegben kell felvinni, akkor fed igazán. A hangszerekre is kerül valami fehér. Fehér A4-es papír. Közben befut Zaza is, egy lánnyal. Lepacsiz mindenkivel.

Gyerekek, jelenés van, gyí, kamon! Mindenki egyenként. Most hangszerek nélkül. Forog! Csak mozogjatok valamit. Most oldalról. Most felülről. Most kicsit oldalról és kicsit felülről. Közben mi vetítünk. Most hátulról. Most tánc. Most úgy, hogy mind a négyen látszódjatok. Na jó, így mégse. A legjobb dolog, ha rád vetítenek, hogy te nem látod, hogy a többiek min röhögnek. Pont úgy, mint az életben. Ezt kifejtenéd? Nem. Inkább megeszem a benzinkutasszendvicset. Vagy a műlekváros croissont. Meg egy kis fehér festéket. Rá ice- teát iszom, az aszkorbinsavtól csikorog a fogam. Lassan vége. Vége? Na még egy ilyet, hogy... Meg egy olyat, hogy... Oké, szerintem ennyi, végeztünk!

Végeztünk? Egy fenét végeztünk, hullik minden mozdulatnál rólam a mész. Ki a kád fölé hajolva, ki a mosdókagylóba, próbál valami befogadható kinézetet varázsolni magának, eltüntetni a vakolatot nagyjából. A hajra sapka kerül, azzal nem vacakolunk. A szakemberek is csomagolnak. Megígérik, hogy segítenek lecuccolni, milyen kedvesek. Hű, de bonyolult elcsomagolni ezt a sok nedves pékruhát. Meg a dobot, meg a mindent. Meg a lecipelni. Meg a jóédes. A liftet megint telepakoltuk, megyek egy kört gyalog is. Enni, ugyan még nem sokat ettem ma, de a testedzés fontos. Főleg, hogy megint a lábdobot viszem. Szép kerek.

Odalent lepacsizunk a megmaradt két szakemberrel, aztán húzunk el. Fontos dolgunk van mindahányunknak. Még ki kell pakolni a próbateremnél a dobot, aztán meg vár ránk a rántotthús és az uborkasaláta.

Az élet nem csupa művészi absztraháció. Nagyon nem.

A hangszerboltos (vagy egyes helyeken: gitárboltos) csávó, mint olyan.

Na jó, lehet srác, ürge, szivar vagy fiú is, de egy valami sosem - a p-vel kezdődő és asi-ra végződő szó, mert a hangszerboltos csávó láthatatlan a pasi szót használó Mayo Chix márkájú ruhákat vagy Cosmopolitant viselő nőneműek számára. Életterük is különböző, valamint a hangszerboltos csávók nem rendelkeznek olyan attribútomokkal (jó lakás, jó kocsi, jó egzisztenicia, jó állás, jó kapcsolatok és/vagy ígéretes politikai karrier), amivel fel tudnák kelteni az e csoportba tartozó nőneműek figyelmét.

A hangszerboltos csávó általában műszaki végzettségű, vagy ha nem is végzett, de hallgatott egy-két évet villamosmérnöki, vagy matematika szakon, és munkája során általában megbízhatóan mindig ugyanazt a szürkére mosott pamutpólót viseli, amit hidegebb napokon feldob egy kockás inggel. Szőrzete változatos lehet, a metálos áll-szakálltól a ferencjóskás körszakállon át egészen a teljesen simára borotvált változatig. Van valami azonban, ami a csoport egyedeinek 99%-ra jellemző: a hosszú haj. A hosszú hajat 100-as IQ alatt csak úgy simán, lógatva, 100 és  130-as IQ között lófarokban, afelett pedig ismét kibontott állapotban viselik.

Csordákban élnek és dolgoznak (kivéve az éjszakákat, amelyeket rendszerint egyedül töltik). Általában két-három hasonló korú kollégával múlatják az időt, faragják szóvicceiket és alázzák a betévedő, életük első vagy második hangszerét megvásárolni próbáló mazsolákat. Koruk jellemzően 20 és 35 év közötti. Sok köztük a befutásra váró, esténként komolyan felszerelt próbateremben próbáló és több órát gyakorló amatőr vagy félprofi rockzenész. Klasszikus zenei műveltséggel ritkán rendelkeznek, kizárólagos műfajuk, melyben alkotni szeretnek az a rock, grunge és/vagy a metál. Sokan meglepően jól játszanak hangszerükön, amit néha meg-meg villantanak (lásd mint fent: mazsola-alázás).

Kommunikációs képességeikben nagy eltérések lehetnek: az egészen hallgatag basszusgitárosoktól kezdve a szószátyár szólógitárosokig ezernyi változatuk fellelhető. Közös tulajdonságuk azonban a szóviccekhez való  különleges vonzódás és annak gyakori alkalmazása. Illetőleg az is megfigyelhető, hogy bármennyire is eltérőek lehetnek kommunikációs képességeikben, és bármelyikükkel is állunk szóba vásárlás címén, egyvalamiben mégis biztosak lehetünk: abban, hogy át fognak bennünket verni. Viszonylagos tájékozottságukat a hangszerek és valós piaci áraik terén arra használják, hogy becsapják az ilyen tájékozottsággal nem rendelkező, utcáról betévedő földi halandókat. Bizonyos mennyiségű vásárlás után az egyszeri ember is megtapasztalja: aki hangszert (gitárt, erősítőt) hangszerboltban vásárol, az sikeres ember nem lehet.

Szókészletük és az általuk használt grammatika a köznyelvitől eltérő. A velük való kommunikációhoz nem árt néhány igét megismerni az általuk használt jelentésben is: pl. "nyomatja", "csapatja", "tolja" (ez kábé mind ugyanazt jelenti, de köznyelvre egy szóval szinte lefordíthatatlan), "van húzása", "megjön az alja/teteje", "megdörren", "csilingel (a magas)". És néhány speciális jelzős szerkezetet: "custom shoppos", "kőris/éger/mahagóni test", "rózsafa/natur/jávor fogólap", "testen átmenő húrozás", "nagy sustain", "csöves hangzás". Van néhány elterjedt szólás is: pl. "kézben van sound", vagy "erotikus a hangzása" (ba...a a fülemet). Amennyiben ezeket mind be tudjuk sűríteni az első három mondatunkba (az általunk keresett hangszer vagy egyéb zenei eszköz viszonylag pontos megnevezése mellett), akkor esetleg van rá némi esély, hogy nem vernek át bennünket (olyan nagyon), hanem egyenrangú félként tekintenek ránk. Minden más esetben azonban végünk van, mint minden olyan alkalomkor, amikor az eladó jóval többet beszél kijelentő mondatokban, mint a vásárló.

Mindazonáltal a hangszerboltosi lét korántsem egy végleges, inkább egy köztes állapot, melyből különféle fejlődési utak erednek a jólmenő vállalkozói, a jólmenő tribute-zenészi és a jólmenő közalkalmazotti lét felé. Egyes elszigetelt esetekben a közgazdasági pálya is megnyilhat előttük, azonban az erre vonatkozó feljegyzések megbízhatósága meglehetősen kérdőjeles, így ez az eshetőség hibahatáron belüli.

A csoport tagjait a közeljövőben meglátogatni/felkeresni óhajtóknak pedig végezetül álljon itt egy jó tanács: hangszer kipróbálásnál eszükbe se jusson a Nothing Else Matters/Little Wing/Stairway to Heaven vagy a jól ismert Richard Clayderman dal taktusait játszani.

-S-

Karácsonyi slágert írni jó dolog, fontos dolog, mert jó eséllyel, legalább ilyentájt lejátszák egy-két  rádió - nincs annyi karácsonyi dal, ami ilyenkor ne lenne kevés, és mégsem lehet George Michael Last Christmas-ét játszani egész álló nap, mert azt már a zsákfaluban élő egyszeri Zámbó Imre rajongók is unják.

Szóval sok magyar zenész beleesik az előre szépen odakészített medvecsapdába, és ír egy karácsonyi slágert. Persze előre elhatározza, hogy "abszolút klisé-mentes dallammal, és ízléses szöveggel" fog elkészülni a remekmű, merthogy művészi ambíció is van a világon, nemcsak a megélhetési kényszer. Azonban a medvecsapda összezárul, az éles vasfogak beletépnek a húsba, és a rádióhallgató pedig feljajdul. Ugyanis klisé-mentes karácsonyi dalt írni nem lehet. (Eltekintve persze a "köpök a Karácsonyra, add meg a pénzem" jellegű, punk-alter szövegeket.) De ami lírai, rádióbarát és karácsonyi, az csak gagyi és nevetséges lehet, merthogy vannak ilyen kötelező tartalmi elemek, amelyeknek benne kell lenniük, különben nem karácsonyi Slágerről van szó, hanem egy Belmondó számról.

Merthogy meg kell említeni legalább egyszer valahogy azt a nevezetes ünnepet. Az  szó, hogy "Karácsony", eleve nagyon szlávos hangzású, és ezért a magyar fülnek kissé vicces érzetet kelt. (Emlékszem, mennyit röhögtünk régen öcsémmel a gyóni szlávos vezetékneveken, mint pl. Kucsera, Valentyik, Buncsák, Nyistyák vagy Guttyan.) Ha meg finomkodva csak annyit mondunk, hogy "ünnep" (mint az egyik korai BonBon dalban), akkor az meg olyan hivatalos, meg egy kicsit szocreál is. Emlékszem, amikor kisnadrágban, matyóhimzéses fehér blúzban meneteltünk az oviban piros zászlókkal a kézben, az is ünnep volt. (Zárójelben erről jut eszembe, hogy Bon-Bon dal: megfigyelhető, hogy minden megrendelésre írt BonBon sláger -filmzene, műsor főcímzene- azokkal a szavakkal indít, ahogy feltehetőleg a megrendelés szól, hogyaszondja "Valami amerika", vagy "Boldog szülinapot", egyfajta felkiáltásként bele az éterbe, és utána indul a szám. Ennek mintájára már évek óta kiváncsiam várom a "Boldog Karácsony" kezdetű dalukat is, de lehet, hogy ilyenük már van is?)

Najó, akkor magát az eseményt ne említsük, akkor legyen a dalban karácsonyfa, vagy ne is, mert az megint szlávos, akkor simán fa. Ezzel egy baj van, hogy az a szó, hogy "fa" a mindennapi köznyelvben annyira elkoptatott hangzású, ahogy a pesti bérház körfolyósán Matelszkiné kinyitja a kisablakot, mikor hallja, hogy szomszédja, Özv. Grúber Józsefné, Jolán néni motoz a zárral, és odaszól neki minden bevezetés nélkül, hogy: "Jolán édesem, megvettétek már a fát?"

Szóval ne legyen fa sem, akkor legyen benne az, hogy csillogó díszek... Csillogó díszek, az se jó, mert azt hiszik, hogy a ruhatervezésről szól a dal. Akkor legyen benne az, hogy hóesés, meg apró puha pelyhek... Hull a pelyhes fehér hó... Nem jó. Pelyhek kilőve, akkor simán hó. Esik a hó... fingik a ló... Ez sem jó. Ráadásul karácsonykor nem is szokott esni a hó, ez is csak valami kötelező toposz, egy ujabb klisé, azt pedig ugye kerülni kell.  Akkor mégis hogy a pitlibe utaljunk erre a .... ünnepre??? Akkor legyen benne az a szó, hogy ajándék. Te vagy az ajándékom, tarara... A legszebb ajándék, te vagy... Ez is eléggé elcsépelt, egy tucat dal szól erről, ráadásul félreérthető, mert utalhat mondjuk gyerek-születésre is. Nehéz, nagyon nehéz. A legjobb, ha a szövegben egyáltalán nem utalunk a Karácsonyra, a télre, sőt a bejglire sem, mert az meg tényleg ciki.

És akkor ott van még a zene. Az alkalom megköveteli a lírát, ami a popzenében egyenlő a szintin játszott szimfonikus-zenekar kísérettel. Vagy legalább egy vonósnégyes beficcen. Esetleg triangulum. Elvetemült amerikai slágerszerzőknél a száncsengőket idéző kulcscsomó-csörgés. Szóval ezeket mindenképpen ki kell, hogy hagyjuk, ha valamire való eredeti, kliséktől mentes karácsonyi slágert akarunk írni. De akkor mi marad? Republictól a Repül a bálna?

Vonjuk le tehát a végkövetkeztetést. Aki karácsonyi slágert mer manapság írni (sőt, mi több, stúdióban feljátszani és rádióban nyomatni) az vagy nagyon bátor ember lehet, vagy nagyon kell neki a pénz. Vagy ő Kozsó valahanyadik reinkarnációja.

Egyszóval: ne tegyük.

s

Aznap egész nap bennem van a toporgás, még nem is találkoztam a főnökömmel, de el kellett volna kéredzkednem négykor, mert elvileg ötkor indulunk a próbateremtől, hogy legkésőbb nyolcra ott legyünk Pozsonyban. Csak Istvánnak mondtam délben, amikor megbeszéltük, hogy hogy legyen a továbbiakban, mondtam neki, hogy este megyünk fellépni Pozsonyba, ja és a főnök még nem is tudja, hogy lelépnék hamarabb. Persze a főnök egész nap nem kerül elő, csak négykor, amikor én már - mint ahogy az jó munkaerőhöz illik - felöltözve, sapkában, sállal toporgok az ajtóban, mondom, hogy szeretnék menni, mondja, hogy oké, István már említette neki, úgyhogy elindulok, mert első a maszek. Húsz perc-fél óra alatt otthon is vagyok, gyors pisi, a zacskók tartalmának átnézése - vajon milyen szexi fellépőruhát vigyek az útra? Mivel minden koszos, ami szóba jöhetne, ezért úgy döntök, jó lesz az a póló is, ami egész nap rajtam volt. Magassarkú, neccharisnya megvan, smink megvan, mehetünk. Ja a gitár, majd' itthon felejtettem.

Oké, irány a próbaterem, persze pont ötre érünk oda, elvileg most kéne indulni, gitárosunk, Mado kissé morcos. Karva már ottvan, éljen, na akkor cuccoljunk.

Kornél késik, vajon melyik lábgépet vigyük? Karva bevágja az egyiket a Spar-os szatyorba, mondván, jó lesz akármelyik, magára vessen, ha a dobos nincs itt. Már minden cucc benn van az autóban, amikor a Vágóhíd területére nagy sebességgel berobban egy kék suzuki swift és kézifékes farolással a víztorony elé leparkol. Na akkor megjött Kornél is, vágódjunk be az autóba. Fura, mert alig van benn cucc, a lábunk között és az ülönkben sincs semmi, meg egyébként is olyan hiányérzetem van, nem hagytunk valamit ott? Ja nem, csak nincs itt Évi, dobosunk barátnője, aki szintentartaná a beszélgetést.

Nem baj, végre már megyünk, öt óra húsz perckor gördülünk ki a Soroksári útra. Mindenki morcos, én is a borostámat vakargatva bámulnék ki az ablakon, ha lenne. Ablak azért van, így bámulok. A GPS néha mondja, hogy "túl gyorsan mész", pedig csak araszolunk a pesti dugóban. Jó lenne nyolcra Pozsonyba érni, mert 20:15-től már játszunk. De ebben a pillanatban ez még egy nagyon távoli és elérhetetlennek tűnő valami. Nem is gondolunk rá. Kajákról beszélgetünk, mint ahogy az mindig előbb-utóbb szóba kerül az  ilyen utakon. Két hete Törökszentmiklóson ettünk olyan igazi nagy, édesbuciba töltött hamburgert, csalamádéval, kukoricával, sajttal, gombával, de jó is volt az. Nemsokára itt a hurka-szezon, lesz véres, meg májas és kolbász is. Sült kolbász mustárral... ahogy a meleg zsíros lé kicsöppen belőle, amikor mártom a mustárba... Vagy a finom omlós májas hurka, amikor levágok belőle egy darabot és a síma májas masszában az apró rizsszemek kis göngyölegeket alkotnak és hullnak szét... Eljátszunk még a gondolatokkal, aztán megállunk egy benzinkútnál valami kaját és innivalót venni. Semmi épkézláb ennivaló nincs persze, a neonfényben unottan pöffeszkednek a csipszeszacskók, a pénztárnál meg a sok csoki, de egyikhez sincs kedvem. A zacskós-szendvicsektől pedig kifejezetten a rosszul leszek, így inkább csak egy sós-mandulát emelek le a polcról. A többiek egy hagymás-tejfölös csipsszel próbálkoznak, aminek az autóban felbontva kifejezetten gomba-szaga van. Persze, kell energiaital is, a benzinkúton hatszáz forintért adnak egy dobozt. És persze mindig elhatározzuk, hogy legközelebb előre megvesszük a Tescóban.

Szlovákiában már euró van, hoztam magammal negyven eurót - ha véletlenül valamit ki kell fizetni - de a gázsinkat is majd euróban kapjuk meg, ez már a Nyugat. De még mindig az M1-esen vagyunk, aztán meg rátérünk valami vékonyabb autóútra, kapjuk az infót, hogy Rajka felé kell menni, az a tuti. Próbálunk Rajka felé menni, de tök sötét van, az eső is esik, a GPS meg ki tudja merre akar menni. Mindegy menjünk a gép után. Oké, ott egy tábla, hogy Rajka, meg valami kapuk is vannak. Tényleg, kéne venni szlovák autópálya matricát. Megállunk egy benzinkútnál, Karva megy és vesz azt is. Aztán ott vagyunk egyből a határnál, jé, nem állít meg senki, mehetünk, éljen. Érezzük Európát. Egyenes út visz Pozsonyba, állítólag a határtól már nincs messze. Távolról először egy panel-rengeteg tűnik fel, aztán egy csomó felüljáró. Aztán egy szépen kivilágított vár vagy kastély. Gyerekek, jól nézzetek körül, ez Pozsony. Aztán belekerülünk egy nagy alagútba, jó hosszú, lehet vagy két kilóméter. Amikor kibukkanunk, próbálunk hátranézni, hogy egy hegyen mentünk-e keresztül, vagy ez is egy ilyen l'art pour l'art, korrupciós műfajú alagút-e. A sötétben sajnos egyikről se győződhettünk meg. Közben kétszer elvétjük a lejárót, remek, meg kell fordulnunk, az autópályán mindig jó móka. Végül csak sikerül megtalálni a helyes lejáratot. Megyünk az utcákon, Pesthez képest alig van forgalom. Mint hogyha tisztább is lenne, vagy csak eső teszi?

Odaérünk a jelzett címhez, egy forgalmas kereszteződés szájában vagyunk, hol lehet itt megállni? Vészvillogózás közepette hívjuk a megadott számot, nem is a kontakt-emberrel beszélünk, hanem valaki mással, akinek oda lett adva a telefonja, miközben ő épp a színpadon van és zenél. Állítólag ő látja a kocsinkat, forduljunk meg és álljunk fel a járdára. Így teszünk, bár a járdán parkolásgátló rudak nőnek ki a földből, de láthatóan ez más autóst sem zavart. Bemutatkozunk a srácnak, aki idenavigált bennünket, azt mondja ő is egy vendég. Nembaj, azért rendes volt tőle. Esik az eső, kicsit kellemetlen így behurcolkodni.  Még zsibbadtak vagyunk a három órás úttól, de odabent már hangulat van, a színpadon pár csillogószemű fiatal, csörgős-hangszereken is játszik egy hosszúhajú lány. Amint belépünk, kezünkben az erősítőkkel-szatyrokkal, abbahagyják a zenélést és bejelentik, hogy nemsokára színpadon a Manökken Proletarz. Itt van Zaza is, a folyosón beszélget, egy ismerős arc, egyből otthonérzem magam. Valaki megkérdezi mennyi idő kell nekünk a beállásra. Még a fele cucc kint van az autóban. Azt mondjuk fél óra. Egyből felcipeljük a parkettre az erősítőket. Kabát ledob egy sarokba, mindenki szorgosan ügyködik, hogy összerakja a felszerelését. Amint nagyjából megvagyunk, Karvával elindulunk a női mosdó felé, hogy dobjunk valamit a megjelenésünkön. Gyors átöltözés, öt perc smink, öt perc haj. Lista kitesz mindenki elé, megpróbálom gyorsan behangolni a gitárt. Közben nézem az embereket, kik azok, akik maradnak ránk, kik állnak az ajtóban, kik a folyosón. Elkezdjük az első számot. Még nem nagyon érezzük a ritmust. Csak ne kapkodjunk. Nem kapkodunk, de mindent lassabban játszunk. Na sebaj, úgy látszik, ez egy ilyen este.

Bő egy órát játszunk, a végefelé már kezd jönni valamiféle visszacsatolás, páran állva táncolnak, páran ülve.

Van visszaszám is, utána letesszük a szerszámot. Már másfél órája itt vagyunk, és csak most kezdünk el beszélgetni a meghívóinkkal. Senkiről nem tudom, hogy kicsoda, és hogy min játszik, vagy játszik-e egyáltalán, de kedvesek, közvetlenek és jó fejek. Kezdünk feloldódni. Bejön a terembe pár rendőr, kérik, halkítsuk le a zenét, mert tíz után már nem lehet zajongani. Miért mennyi az idő? Mindjárt 11. Uristen. Na, akkor kezdjünk csomagolni és lassan induljunk. Átöltözünk, én a mosdóban, Karva az egyik hangfal mögött. Erősítőket újra kihurcoljuk az autóhoz. Még mindig esik. Esernyőt nem hoztunk, minek is, tele a kezünk, elég a (bőr)dzseki. Vigyázni kell, hogy a csöves fej nem kapjon sok párát. Na, benn van minden, vendéglátóink is segítenek, még meg sem tudtam jegyezni a nevüket és máris indulunk, pedig nagyon kedvesek. Sziasztok, sziasztok. Az egyik srác esernyővel kiáll az út közepére, feltartja a forgalmat, amíg autónkkal legördülünk a járdáról. Dejó, hogy az autóban nem esik.

 Aztán utazunk vissza, tök szép ez a város, ki van világítva minden, és most átmegyünk egy hídon, aminek a tetején van egy UFO. Innen egyenes út a határ, de jó. Egyre csendesebbek vagyunk, de legalább már meg van ez a koncert is. Kornél kigöngyörgeti a maradék csipszet egy pillanatra, megint az a gombaszag. De aztán szerencsére gyorsan visszacsomizza, nincs már ilyenkor kedve az embernek hozzá. Most még rosszabbak a látási viszonyok, mint idefelé jövet, vagy nem jól látom? Zazáék most biztos kocsmáznak valahol. Aztán hátul már elbóbiskolnak, mi Madóval elől bekapcsoljuk a Sztár Rádiót és énekelünk, hogy nehogy bebólintson. Kicsit aggódom, hogy felébresztjük az alvókat, de hamar rájövök, hogy felesleges az aggódás. Átérünk a határon, és megyünk azon a keskenyebb úton az M1 felé. Idefele, mintha hamarabb rátértünk volna az autópályára, vagy nem? Aztán lassan megvan az M1 is. Egyre unalmasabb az út, még szerencse, hogy van egy fél energiaitalunk. Madónak hagyom a nagyobb részt. Aztán mintha mégis kicsit aludtam volna, mert már újra Pesten vagyunk. Negyedórával múlt 1. Nincs is olyan későn. Szerda van, illetve már csütörtök, reggel meló. Beérünk a Vágóhídra, még egyszer erőt veszünk magunkon és felcipeljük a cuccokat a második szinten lévő próbaterembe. Még mindig esik, ezért a búcsúzkodást se sokáig húzzuk, gyors pacsi és siet mindenki haza, húzni a lóbőrt. A két Suzuki kifarol, aztán mi is nekiiramodunk, irány haza, az ötödikre. Otthon a cuccok kiesnek a kezünkből, gitárokat a szoba közepére, fogmosás aztán irány az ágy.
Na, most van vége a napnak.

(Sug)

Ebben a sorozatban az ún. rockzenész legnagyobb ellenségeit fogom számba venni (nem, valójában nem fogom a számba venni, ez csak egy kifejezés, amit használni szoktak) - kezdjük is mindjárt eme nagyszerű sorozatot a visszérrel.

Igen, a visszérrel, és hogy miért is?

Azért mert - és most az én tapasztalataimat fogom megosztani, amely tapasztalat főként arról szól, hogy -  aki állva gitározik, annak a bal lába egy idő után elkezd fájni. Amennyiben balkezes, akkor a jobb lába. Az ember fogja a gitárt, penget veszettül, közben jobb lábával tapodja az ütemet, a bal lábára pedig támaszkodik. Egy három órás próba után pedig a lábam úgy néz ki, mint József Attila mamájáé, abban a bizonyos versben. Szinte látom magam előtt, ahogy megy föl a padláson, a kékre dagadt viszerekkel a lábán, amiből oldódik a kékítő az ég vizében... A mosónők és a rockzenészek pedig tudvalevőleg korán halnak.

A további szóvirágok helyett álljon egy remek illusztráció a lábamról, itt (bocsi, a viszerek annyira nem látszanak, de talán jobb is, mert annyira azért nem akarok senkit megbotránkoztatni):

És hogy mi a megoldás?

Az első talán az, hogy mivel hacsak nem Mick Jagger az ember, az öregség nem áll túl jól egy rockzenésznek, tehát igyekezzünk még azelőtt meghalni, mielőtt a visszereink túlságosan kitüremkednének és a sima alapozó vagy a neccharisnya már nem takarja őket. Esetleg folyamodhatunk Iggy Pop módzseréhez, a tökig letolt hosszú szárú farmernadrág jótékonyan ápol és eltakarja a seprűs visszereket is.

Vagy vannak például remek krémek is - persze mindannyian tudjuk, hogy ezek semmit sem érnek - és ez még rímel is. nekem is van otthon egy tucat, különböző fajtájú és hatóanyag tartalmú krémem, a közös bennünk, hogy mindegyiknek átható szaga van és az istennek se szívódik be a bőrbe, ellenben kiválóan oldja a farmernadrág festékanyagát. 

Ja és van a kedvencem: a gyógyharisnya. Kicsit nehéz felvenni - ellenben még nehezebb lehúzni, és közben többször úgy érzi az ember, hogy na, most szorítja el teljesen a vérkeringést a lábában. nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy a viselése egészséges, tulajdonképpen a hatásmechanizmusa abból áll, hogy az ember lábszárát összeszorítja, amitől az izmok közelebb kerülnek a vénákhoz, így azok mozgása jobban hat rájuk, és így elvileg jobban stimulálják a vérkeringést felfelé, illetőleg nem engedi jobban kitágulni a vénákat. Egy próbán már viseltem, úgyhogy elvileg meg tudom osztani a tapasztalataimat. Általában próba után fáj a lábam, és most nem nem fájt - amíg rajtam volt, de amint levettem a harisnyát - és közben hatszor lilulásig elszorította a lábam az összetorlódott gumírozott szövet - egyből elkezdett fájni. Úgyhogy nem biztos, hogy hordani fogom, mert hogy is nézne ki a lábam koncerteken ebben:

Hát valahogy így. Szexi, ugye?

Trendi matt-testszínű színben, 1200 den, fent gumírozott combfix tartja, és e valódi luxus élményéért mindössze 8000 Ft-ot kell fizetni. A lábujjakat szabadon hagyó modell kiválóan alkalmas körömcipők hordására. Mindezen kiváló menettulajdonságok mellett is nyilvánvaló, hogy ez a harisnya nem alkalmas a rockolásra.

Szóval a visszérgyulladás, meg az egyéb visszeres problémák kiérdemlik a rockzenész ellensége címet, mert nem lehet velük mit kezdeni, és még bénán is néznek ki. A rockzenész fejünkben élő képe semmiképpen nem összeegyeztethető a visszérrel, amit anyánk vagy nagyanyánk munkában megfáradt lábain látni. És mégis. Eppur si muove.

Végezetül a visszér pop-art megteremtésére teszek egy tétova kísérletet.

Na ez is megvolt.

Köszönöm a figyelmet.

S

elsődleges tervek szerint ez a grafika kerülne a pólókra:

A zenekari mörcsöndájz termékek feletti ötletelés és az ebbe belefeccelt munkaórák sosem unalmasak, lett légyen szó ház, azaz sufni-tuning módszerekről, avagy a profi és profitorientált megoldásokról.

A nem középiskolás fokot esetünkben az fogja jelezni, hogy a popshop.hu gyárt majd le nekünk pár darab pólót, amivel majd mi megjelenünk a Fishing On Orfű fesztiválon, hogy aki szeretne ilyet, annak legyen. Nos az ilyenkor a háttérben mindig fennálló üzleti kockázatot (mármint, hogy senkinek nem fog kelleni) mi abszolúte álljuk, mert pont kifogytunk a pizsamának használt alvós pólókból, és még hátra vannak  nagy pincemeszelések is.

Ennnek ellenére, azért gondoltam/tuk, hgy ide felteszem/szük azokat a fazonokat, amik nekem tetszenek például, és akkor lehet nézegetni, hogy én jól gondolom-e, vagy már megint súlyos stílustévesztésben vagyok, az ízlésemről nem is beszélve.

Nos, hát akkor íme a választék:
(A színeket most ne annyira nézzétek)

Slim fit T (black) [enyhén cuppanós]

ValueWight T

[enyhén cuppanós ez is]

Funky

Jazzy

Heavy T (black, white) na ez nem cuppan

Lofteez (royal blue) vélhetőleg ez se cupp

Screenstars Original Full Cut T (navy)

Lady Fit Organic Cotton

Lady Crew Neck

Lady Valueweight T

 Sol's Scoop

Sol's Organic

 Sol's Miss

Sol's Palma

Az anyag minőségét - egyelőre - nem ismerem, Elvileg Fruit of the Loom és Sol's gyártmányok. A fantázianév megjelölésével lehet szavazni, vagy csak úgy véleménynyilvánítani, hogy melyik tetszik a fentiek közül. Az igazán elszántaknak pedig itt egy link, ahol lehet csemegézni:

http://www.polonagyker.hu/?polofajta=Ferfi_divatpolok&mit=lista&genreID=1002

Jó szórakozást! :)

S

már az ókori görögök is tudták: ami divatos vagy trendi, az nem feltétlenül népszerű is

a trend az néhány unatkozó, ámde anyagilag jól eleresztett fiatal időtöltése amíg átmegy a kisboltba az esti piákért

most ezek fényében lássuk, hogy a manökken proletárok vajon trendik-e
(avagy hogyan oldották meg a mit vegyünk fel az esti koncertre kérdést)

 manökken proletarzos atlétatrikó a kínaiboltból (100% névleges cotton-tartalom, kellemesen bordázott a jobb szellőzőhatás érdekében apró lukakkal, 400 Ft, plusz felirat 5 perc munkaóra)
kék-csíkos, kissé trendi-retró öv a plázából, 1000 Ft
dockyard island farmer-szövet nadrág, sokezerér, az outletből
iránytű és tájoló a körúti túraboltból, amíg még megvolt, talán 1200 Ft
sunburst stratocaster, made in usa, '62 reissue, felbecsülhetetlen

következő versenyzőnk nem túl szűzies arckifejezést visel és apró fehér pöttyökkel díszített úgynevezett nájlonblúzt: erősen átlátszó, 100% szintetikus műselyem, tunika jellegű megkötővel, helyi butik, kb. 2500 Ft
fekete szöszmösz-vonzó pamut-műszál keverék-szövetből készült zsebes miniszoknya, pláza, 1500 Ft
testszínű necc-hatású harisnya, 20 den, a nővértől kölcsönözve, kb. 2000 Ft
színes planet waves gitárheveder, Deák téri Tajti Hangszerüzlet, kb. 2000 Ft
jólsikerült squier jazzmaster basszusgitár, made in korea, felbecsülhetetlen

smink: 
fekete és szürke szemhéjpúder: 2500 Ft
csillogó gyíkzöld szemhéjpúder a sminkelés közben megismert lánytól, 0 Ft

 fekete nyakbakötős top, 100% cotton, a plázából, akciós áru, 1500 Ft
fekete PVC kisnadrág, apró ezüst pöttyökkel, 1000 % polivinilklorid, Bécsi tucatüzlet, 5 euró 
cimar astra gitár, made in japan, '79, újrabundozva, felbecsülhetetlen
 

ja és még két kép a frizurákról:

 hosszú, tupírozott haj, kis nyolcvanas évek sissy catch áthallással, fodrász nem látta két éve, 150 Ft-nyi hajlakk és 6 perc munkaóra
hozzáillő pillanatnyi szájzár: két kávé és egy jegestea
smink: pirosas rózsaszínes és fekete szemhéjpúder, s-he, 2000 + 1500 Ft
fekete szemhéjtus: 1500 Ft

 szintén tupírozott fazon, helyi fodrász adta alapfazon, melyen 5 perc munkaóra és 150 Ft-nyi hajlakk biztosítja a tartást
a háttérben a vetítés: megfizethetetlen

sportos mikiegér fazon, a maga "mindenhol két centit, legyenszíves" egyszerűségében, oldalt áramvonalasítva, enyhén, csak jelzésértékűen punkosra vágva, közeli pláza fodrászüzlete, egyik alacsony csaj, 4000 Ft
 

S

(köv. poszt: mit viseljünk doboláshoz)