Mostan színes ceruzákról álmodom.
 

A stúdiófelvételről szerettem volna eredetileg írni, de az a mostani alaphelyzetben ugyan kit érdekel. A lényeg, hogy bizonyos szituáció már túl ingataggá vált ahhoz, hogy tartósan fennmaradjon, ezzel körülbelül mindenki tisztában is volt, viszont a baráti kötelékek miatt miatt mégis elég szilárd volt  ahhoz, hogy most a mesterséges kibillentése (kiszakítása, kitépése, művi úton történő, bazi nagy fogóval való kitépése) fájjon. Szakadnak az idegek, zúzódnak a csontok. Fájdalomcsillapítót nem kértünk, talán túl hamar is történt mindez.

A korszakot azért megörökítettük magunknak és még annak a pár embernek. Hamarosan jön az új lemez.

De most még ez a számunk abszolút ráillik a hangulatunkra:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.