Verbális beszámoló
Az egykori osztálykirándulások izgalmával csomagoltam a rántott husos zsömléket és az almákat a manökken tűsarkú és a basszusgitár mellé. A 450 km-t, ami előttünk állt a nyelvi korlátok és az országhatárok távolították el igazán, hiszen végig autópálya várt minket. Igaz a cseheknél kényszernosztalgia fogott el minket, s a régi M7-est idéző zötykölődés közepette telt az út fele. Bár akkor nem jutott eszembe, de a hangulathoz ajánlom a Diszkréten élvezzt.
Épp csak elindultunk, s miután lenyomtuk az első szendvicseket, mert hát éhesek ugyan nem voltunk, de hát utazunk, el is értük a határt. Az utolsó hazai benzinkutas pisiszünetünkben a semmiből előkerült egy „testvérünk” és 300 euróért ajánlott egy Iphone4-et. Peti-sofőrünk nagyon szépen adta, s kúszott az ár lejjebb és lejjebb, de 150 eurónál továbbindultunk. Mitől látszottunk mi potenciális vevőknek?
A következő pihenő sajnos nem tudom hol ért bennünket, mert Danival a hátsó traktusban igazán értelmiségire vettük és a XVII-XVIII. századot tanulmányozandóan a Skarlát betűt és nyelvgyakorlásként (franciául) Maigret olvastunk. A parkolóból Tatabányát idéző panelrengetegre nyílt kilátás, bár nem a mélybe, hanem a magasba, kellett tekinteni. A hazai szürke tömeggel szemben itt a bal oldalt elérte a cseh panelprogram és ezért színesek voltak, mint egy minyonnal teli tálca. S bár a 70-es években még nem éltünk, a városképekben örökül maradt ránk, ezért ehhez a hangulathoz szóljon a Tangó.
Első állomás Humpolec: kora esti koncert a motoros klubban. Először azt hittük, valaki kertjébe tévedtünk: medence ülőgarnitúra, ilyen-olyan barkácsszobrok és néhány félig fekvő, sziesztázó ember, mozgást csak társzenekarunk, a Yellow Spots érkezése jelentett. A délután 3-kori félelmünket a humpoleci közönség apránkénti érkezése eloszlatta, az 5000 fő lakosú cseh városka kiállította a hangulatos klubozáshoz szükséges közönséget. A hangosításról ugyanezt nem mondhatjuk el… de erről nem készült semmilyen felvétel, ahogy az est hátralevő részéről sem. A koncert után betermeltük a zenekari ellátmányt jelentő egytál ételt, egy kis csehplikás krumplit félúton a krumplifőzelék felé. Akkor jól esett, a Jihlavába vezető út pedig, mivel a szervező ismerte a rövidebb utat az erdőn át, szépen kikanyarogtatta a gyomrunkba szorult levegőt.
Jihlavába már sötétben érkeztünk. A kamera kár, hogy már nem került elő az este, mert forgatókönyv nélkül is hrabali-menzeli film kerekedett volna belőle, bányászvárosi hangulat, sörivó és mulató autentikus, angolul nem beszélő cseh emberekkel 16 és 60 között. Míg pakoltunk üres volt a „koncertterem” (kissé dohos, de szép keresztboltozatos), de amint elkezdtünk játszani begyűltek az emberek és annak ellenére, hogy egy szót sem értettek a dalokból, ami alternatív zenekarnál azért lássuk nem kevés hátrány, őszinte lelkesedéssel táncoltak: ugrálva, pucsítva, dülöngélve… ki hogyan. A koncert után sokan jöttek gratulálni, legalábbis erre következtettem abból a 3 angol szóból, amit a cseh mondatokban felfedeztem.
A méltán híres cseh sörök nekem kicsinálták a gyomromat, pedig kintlétünk 10 órája alatt mindössze 2 korsót gurítottam le, Dani hasonló véleményen volt, Mado majd elmondja a lenti videóban, Súg pedig a Kofolát és valamilyen kisebb pohárból iható bódítót részesített előnyben.
Éjfél után hagytuk el a dél-morva bányászvárost, Jihlavát, hogy buszunk ülését és padlóját felosztva durmoljunk hazáig.
Vizuális foszlányok
https://www.youtube.com/watch?v=QYLwt2mM608
Közhasznú információk:
Következő koncert: 2011. október 1.|20.30|Budapest|Pecsa Café|500HUF|plakát
MAnökken ProlEtarZ cover-verseny! (Beküldési határidő: október 31.)
-Kr-
